Luxatori Bambusz Huba vagyok, rövidszőrű magyar vizsla, Balatonbogláron születtem egy igazán főúri helyen. 3 hónapos koromban a családomtól kaptam egy birtokot a messzi Debrecenben, négy állandó és változó számú alkalmi szolgával. Kezdetnek megteszi, de azért leshetnék a kívánságaimat többen is. Nagyon hamar beidomítottam őket, kiosztottam a feladatokat és engedelmességre szokattam a csapatot.

Huba az 1. számú PetBag-en

 

A kaja és a naponkénti uradalom bejárás teljesen rendben van, na de a fekhely témában gyermeteg hiányosságok voltak az elején.

 

Ti emberek azt hiszitek, hogy nekünk minden jó, mi? Egy rongy a földön vagy a gyereketek kinőtt pulóvere? Ez egy tévedés, ostobák vagytok mind, akik így gondolkodtok. Az egyik szolgám a kedvembe akart járni és adott nekem egy babzsákot, amiért ti annyira odáig vagytok. Ugyan már... nagy is volt, kényelmetlen is, sem a nevem és sem a címerem nem volt rajta. Meg amúgy is, ezen a szolgák ülnek. Szóval úúúgy kezdtem el nézni rá, hátha felfogja mit akarok. Nem értette. Elkezdtem széttépni a babzsákot, ekkor elgondolkodott. Megijedt, hogy a következő ő lesz.

Huba az első  kutyafekhelyen

 

Ezért kétségbeesve kitalálta, hogy varr nekem egy kutyára méretezett zsákot. Címerrel és névvel. Na, azóta a fekhellyel sincs problémám. Megpróbáltam széttépni csak úgy a móka kedvéért, nem sikerült. A szolgám elnevezte a főűri ágyam PetBag-nek és engedélyt kért tőlem, hogy más kutyáknak is árulhassa. Csak kutyáknak szabad, mert az embereknek ez túl jó. Enyém az 1. számú PetBag, de megengedem, hogy ti is vegyetek az uratoknak. Higgyétek el, megérdemli és biztosan nagyon elégedett lesz veletek.